ŰŰNyolcvannégy éves korában szombaton este elhunyt II. János Pál pápa - jelentette be a Vatikán. Karol Wojtyla 1920. május 18-án született a krakkói vajdaság Wadowice nevű kisvárosában egy vasutas fiaként. Édesanyját kilencéves korában vesztette el, 12 éves volt, amikor orvos bátyja egy kórházban kapott fertőzés következtében elhunyt, apja Lengyelország német megszállása alatt halt meg.

1938-ban végezte el a gimnáziumot, majd Krakkóba költözött, ahol a Jagello Egyetemen lengyel nyelvet és irodalmat, valamint filozófiát tanult. Lengyelország 1939-es lerohanása után a németek bezárták az egyetemet, és kénytelen volt félbeszakítani tanulmányait. Előbb egy kőfejtőben, majd a krakkói szódagyárban dolgozott fizikai munkásként. Egyszer munkába menet elütötte egy villamos és életveszélyes állapotban került kórházba, felgyógyulása után az orvosok eltiltották a nehéz fizikai munkától. 1941-ben színházat szervezett, amelyben szerepelt is, rendezett, sőt darabokat is írt. 1942-ben fordult végleg a papi hivatás felé, jelentkezett Sapieha krakkói érsek szemináriumába, amely a német megszállás miatt illegálisan működött. Az érsek felfigyelt kiváló tanulmányi eredményeire, s elhatározta, hogy Rómába küldi. 1946. november 1-jén pappá szentelte, s Wojtyla néhány nap múlva elutazott Rómába, ahol 1948-ig az Angelicumon, a domonkos rendiek által fenntartott pápai egyetemen tanult.

Hazatérése után Krakkóban teológiából doktorált. Ezután Niegowic faluba került segédlelkésznek, majd 1949-ben az érsek kinevezte a krakkói Szent Flórián templom káplánjává. Lelkipásztorként új módszerekkel igyekezett egyházi közösségét megszervezni, maga köré gyűjtötte a fiatalokat és kirándulásokra, gyalogtúrákra vitte őket, nyáron evezőstúrákat, télen síelést szervezett számukra. 1951-ben főhivatású tudományos kutatómunkába kezdett, a Jagello Egyetemen elvégezte a teológiai kar etika szakát és kandidátusi fokozatot szerzett. 1953-tól a krakkói papi szemináriumban, majd a Jagello Egyetem teológia karán, 1954-től pedig a lublini Katolikus Egyetem etika szakán tanított. 1958. július 4-én XII. Pius pápa címzetes püspökké nevezte ki, szeptember 28-án szentelték fel a Wawelben lévő érseki főszékesegyházban.

1962 októbere és 1965 decembere között aktívan részt vett a II. vatikáni zsinat ülésszakain. 1964. január 18-án VI. Pál pápa Krakkó érsekévé és metropolitájává nevezte ki, tisztségébe március 18-án iktatták be. A vatikáni zsinaton bebizonyította, hogy tisztában van az új egyházképpel, amely szerint a tekintélyelv helyébe a szolgálat, a kioktatás helyébe az igehirdetés lépett. 1967. július 25-én a bíborosokkal tartott titkos konzisztóriumon VI. Pál pápa bíborossá nevezte ki, másnap felszentelték a Sixtus-kápolnában - Wojtyla ezzel belépett a pápaválasztó és pápává választható kardinálisok sorába. A krakkói főegyházmegye bíboros érsekeként a lengyel püspöki konferencia elnökhelyettese lett, és ő vezette a püspöki kar kulturális és tudományos bizottságát is