1823. jan. 1-én, Kiskőrösön született (Petrovics Sándor); Apja: Petrovics István, hentes és mészáros, qnyja: Hrúz Mária, szlovák anyanyelvű mosónő. 1824. okt.: Kiskunfélegyházára költöztek: - itt tanult meg magyarul - itt kezdett el eszmélkedni ŕ Ezért nevezi szülőföldjének : 1848. Szülőföldemen. Jó körülmények között éltek ŕ gondos taníttatás ŕ 9 iskolában tanult össz. àf "Wingdings" \s 10 fiatalon sok tapasztalat. Iskolái : Félegyháza ŕ Kecskemét (3 év) ŕ Szabadszállás (fél év) ŕ Sárszentlõrinc (3) ŕ Pest (evang. és piar. gimn., gyenge eredm., 2) ŕ Aszód (jól tan., 3) ŕ Selmecbánya. Apja tönkrement, levette a fiáról a kezét ŕ 5-6 év nyomor, szenvedés, vándorlások. 1939. febr.: gyalog Pestre. Nemzeti Színház tagja. Katona Sopronban (’39.szept.6.-’41.febr.), de betegsége miatt elbocsátják, sokat vándorol : Pápa, Dunavecse, Selmec, Ozorán vándorszínész, Pápán tanul, barátság Jókaival. Első verse megjel.:’42.máj.22., Athenaeum c. folyóír.-ban : A borozó. Ismét színész : Szfehérváron ŕ Kecskeméten. Pozsony : - Országgyűlési Tudósításokat másolta - Távolból c. vers. Angol regényt fordít, jár a Pilvaxba (fiatal ért.). ’43. ősz : színész Db.-ben. ’45. János Vitéz. Megismerkedik a 15 éves Csapó Etelkével (’45. meghal). ’45. Cipruslombok Etelke sírjéról c. versciklus : szerelemvágy + gyász versei. Reménytelen szerelem : Mednyánszky Berta (nem adják hozzá) ŕ"Wingdings" \s 10 Szerelem gyöngyei c. ciklus (’48). ’46. Szalkszentmárton ŕrossz kedv: - Felhõk ciklus (’46, 66 epigramma) - Tigris és hiéna (’46, dráma), és elkezdi A hóhér kötelén c. regényt. ’46. megism. Szendrei Júliát : Reszket a bokor, mert ... c. vers. ’47-ben megismerkedésük évfordulóján házasság. Szülõk tiltakoznak. ’47. Arany : Toldi ŕ mély barátság, levelezés. ’48. márc. 15. ismert : királyellenes verseket ír ŕ Nemzetgyûlésbe akar kerülni ŕ menekülnie kell ŕ Az apostol c. mû. Harctérre megy, Bem mellé ŕ hazaküldik ŕ visszamegy ŕ anyagi gondok, szülei meghalnak. ’49. júl. 31. Segesvári csatában eltűnik.

- nemzeti költő

- költ. Felvállal politikai funkciókat

- népies, egyszerű, közvetlen

- romantikus, forradalmár, reformkor

- emberi teljesség : szabadság + szerelem

I. korszak: Az 1842-44 között írt verseiben az érzelmes almanach-líra meghaladására törekszik, egy új irodalmi ízlést honosít meg. A romantika ünnepélyessége, retorikussága, szerkezeti bonyolultsága s időmértékes ritmikája helyett a közvetlenséget, a természetes könnyedséget, a köznapiasságot, az egyszerű szerkezeti felépítést és a magyarosnak tartott ütemhangsúlyos verselést tekintette elérendő célnak, követendő példának. A népköltészettől nyer tárgyi és formai ihletet, s ez önmagában is romantikus vonás. De nem utánozza a népdalt, hanem mint egyszerű, egyenes, nyílt egyéniségének legtermészetesebb kifejező formáját használja. Az ekkor írt versek többségére a hetyke, tréfás hangnem, az egyszerű nyelvhasználat, a természetesség a jellemző. Legfőbb esztétikai elve az egyszerűség. De bravúros egyszerűség ez, mely tudatos művészi munka eredményeképpen jön létre.

Helyzetdal: olyan népies ihletésű dal, amikor a költő beleéli magát 1-1 helyzetbe. 1 verse

A borozó volt, melyet Bajza József jelentetett meg az Atheneum című újságban. Petőfi a borozó poéta helyzetébe érzi magát. A vers beszélője fittyet hány a zord világnak, a gondűző borocska erejével fölébe emelkedik a sors hatalmának; a bor lírájának ihletője, szerelmi bánatának feledtetője, s boros fővel fog nevetve a temető jégölébe dűlni.

A szerelem, a szerelem: ez a vers a szerelmes pásztor dala, az elvakult szerelme elveszi minden eszét a pásztornak. Népies vonása: hőse, témája, természeti metaforái, motívumai, rövid terjedelmű versszakai és egyszerű páros ríme.

A világnak megtiltani nem lehet: ez a vers a féltékeny ifjúról szól. Természeti képekből jutunk el a szerelmesek megszólításához - vallomás, elkeseredés után a végén kéréssel folytatódik a vers. Párhozamos ismétlés mellet a nyelve és szóhasználata miatt népies. Rövid 4 soros strófákból áll, a versszakok lezártak, de minden sor egy-egy tagmondat. A népiességet meghaladja, mert a lírai mélység felé távolodik el.

Temetésre szóló ének: 2 párhuzamos motívumra, paradoxonra építi a verset. Gondolatmenete meghaladja a népies stílust.

Ez a világ amilyen nagy: rövid, népies. Minden versszak egy ellentétes mondatpárhuzamra épül.

Életkép: mindennapi életből egy jellemző képet ábrázol - Szeget szeggel, A csaplárné a betyárt szerette, Megy a juhász szamáron.

Keletkeztek ezekben az években olyan költemények is, amelyek szerepjátszás nélkül önmagát, őszinte érzéseit tükrözik: rejtegetett szegénységének fájdalmát, költői elhivatottságát. Jövendőlés - költői nagyságát fogalmazza meg.

Családi líra megteremtője, legbensőbb családi kapcsolatairól is fesztelen, közvetlen modorban közügyként beszél. Pl.: Anyám tyúkja, Távolból című versben Pozsonyból emlékszik vissza, anya és az apát eleveníti fel, bűntudata van, mert otthagyta őket. Egy estém otthon című vers - életkép, de mégis a családi líra körébe tartozik. István öcsémhez - episztola - a családról ír, a naivság áldozata lett, bemutatja az apa és az anya és a saját szerepét.

Elbeszélő költemények: ebbe a körbe tartozik a János Vitéz és A helység kalapácsa.

A helység kalapácsában (1844. október) támadó modorban határolja el magát a romantika dagályosságától, az érzelgős, szentimentális irodalmiság finomkodó cikornyáságától, a túlzásba vitt pátosztól. Az a mű egy komikus eposz, remek stílusparódia és kacagtató falusi történet: egy kisszerű küzdelmet, egy kocsmában kezdődő és lezajló szerelmi versengést a nagy eposzok ünnepélyességével ad elő, valamennyi eposzi kelléket is felhasználva. A stílusparódia legfőbb eszközei: az eposzi jelzők, értelmezők állandó használata; a bonyolult körülírások, aprólékos hasonlatok.

1844 novemberében fogott bele a János vitézbe, ami 4 hónap múlva meg is jelent. Kiharcolt új ízlésének megkoronázása, összegzése ez az elbeszélő költemény, "mese"-eposz: a népies epika mintapéldája. Versformája a régi hagyományokból örökölt 4 ütemű 12-es, de már páros rímekkel; pátosztalan nyelve a népnyelv kifejező gazdagságából táplálkozik; cselekményében a valószerű falusi életkép a mesevilág jól ismert motívumaival s a népi mesemondó színes képzeletével kapcsolódik össze. A János vitéz a szegények, az elnyomottak győzelmes felülkerekedését hirdeti a szenvedéseken, megpróbáltatásokon, de szól írójának derűs optimizmusáról is.

Magánéleti válság mellett, a szerelmi élete és a családja elkeserítő helyzete miatt válságba kerül. Ebben a korszakban sablonos verseket írt, az ún. Cikluslombokat. 66. kisebb verset írt a Felhők ciklusban. Új verstípusai a rövid epigrammák. A rövid válságidőszak után már a kilábalást mutatja a Sors, nyiss nekem teret c. műve. Az új tematikát mutatja be. Ezt tükrözi a Levél Várady Antalhoz, ahol Petőfit ismét magabiztos költőnek látjuk. Megelőlegezi a forradalom előtti optimizmusát és a nagy látomások egyik darabját. Gondolatmenete egy látomásba torkollik. Ahogy ő megváltozott, úgy fog a világ is megváltozni. Azt a gondolatmenetet írja le, ahogy az emberiség feltartozatlanul halad a jobb jövő felé - ennek eszköze a nagy harc. A harcban a költő szerepe a vezetés. Ez a gondolat szüli meg a nagy látomásverseit (Egy gondolat bánt engemet, 19. század költője c. műveket).

Szendrey Júliával 1846. szeptember 6-án ismerkedik meg a Nagykálói megye Bálon. Petőfi rögtön beleszeret a 16 éves Júliába, de ekkor Júlia még bizonytalan. Szendrey Ignác, Júlia apja nem örül későbbi szerelmüknek. Végleges szakításnak szánja a novemberben megírt Reszket a bokor c. versét. Ahogy ezt a verset Júlia elolvasta, sorsfordulat következett be, megismerkedésük utáni évben szeptember 6-án házasságot is kötnek.

Petőfi teremti meg irodalmunkban a hitvesi költészetet. A nő a társat, a támaszt jelenti a költőnek. Ezek közül a leghíresebb a Szeptember végén című elégia.

A szoros értelmében vett tájköltészet az európai irodalomban a felvilágosodás és a romantika szülötte. Ekkor fedezik fel a költők a természeti környezet valós arculatát, s hogy ez saját képzelmeik, hangulataik kifejezésére alkalmas.

a) Többnyire vad, ember által ritkán látogatott, csodálatos táj ez: zord sziklákkal, rohanó patakokkal, vízmosásokkal, méltó a nagy érzelmekhez. (Pl. Burns, Lamartine, V. Hugo tája ez.) Ilyesfajta romantikus tájjal Petőfinél is találkozhatunk - különösen költészetének legkorábbi éveiben.

b) Ám ezzel a a term.-ábrázolással párhuzamosan jelentkezik költészetében egy másfajta alkotás igénye: Petőfi szülőföldje nem a hegyvidék, a zord sziklák, élményei az Alföldhöz kötötték. Így a táj szépségét ebben a környezetben leli fel. A rónát, a síkságot dicséri, mely a szabadság jelképévé is lesz nála. Elsőként fedezte fel a róna szépségét - a tájat idealizáltan kiesnek, mégis pontosan, hitelesen ábrázolja.

Az alföld c. verse is vallomás a szülőföld szépségéről és szeretetéről.

Szerkezet:

1. 1-2.vsz.

- A kétféle tájideál szembeállításával indít. (Ez P. egyik leglendületesebb verskezdete.)

Nagy érzelmi telítettségű felkiáltással indít (Mit nekem...).

Elismeréssel adózik a vadregényes tájnak, a zordon hegyvidéknek . /Fenn

De ezzel szembeállítja a rónát, az alföldi sík vidéket. lenn /

Ezt csodálja és szereti is.

- A sas-metafora a romantika egyik legismertebb motívuma: a fenséget, a végtelen magasságot, az élet kicsinyességitől való merész elszakadás s a szabadság képzetét egyszerre hordozza. A teljes metaforában (börtönéből szabadult sas lelkem) P. ezzel a madárral azonosul.

2. 3.vsz.-tól kezdődik az alföld leírása - többféle perspektívából mutatja meg a költő.

A sas távlatából fölülről - kezdi az alföld leírását.

A rónák végtelenje fülé szállva végigszemléli a Duna-Tisza közét

Nemcsak ő szereti ezt a tájat, de ez a szeretet kölcsönös (mosolyogva néz rám...).

3. 4-10.vsz.- lefelé közeledik, majd leér a földre, s itt apró életképek sorában mindent szemügyre vesz a legnagyobbtól a legkisebbig. (jellegzetes növény- és állatvilág)

- a delelő gulyát a gémes kúttal,

- a nyargaló ménest a csikóssal hangutánzó, hangfestő szavakkal hallatja is;

- a tanyák közelében a megművelt földeket - búzamezők (színek: sárga, smaragd, zöld);

- a tanyák szomszédságában a tavat a vadludakkal, a nádast;

- a csárdát a betyárral,

- végül az apró homoki állatokat és növényeket.

4. 11.vsz. Tekintete ismét távolodik - ezúttal a horizont felé: messze, homály, ködoszlop, távoli,halvány...;

A látkör kitágul - a végtelen illúzióját kelti.

5. 12. vsz.

Majd az 1-2.vsz.-ban elkezdett vallomás tér vissza - megfogalmazza kötődését az alföldhöz.

Ez jelenti az egész életet számára (születés/bölcső; halál/szemfödél) - a Szózat motívumvilágát idézi.

Mintha ellentétpárja lenne Az alföldnek az arányos szerkesztésű, 3x3 vsz.-ból álló vers.

1. 1-3.vsz.

- Nagy érzelmi nyomatékkal indít itt is (Hej, mostan...), egy indulatszóval.

Mintegy ebben összegzi hangulatilag mindazt, amit mondani készül.

A puszta szó főnévi és melléknévi kettős jelentésével játszik.

A vsz. további soraiban egész megszemélyesítés-sor következik:

- az évszakokat 1-1 gazdához hasonlítja:

- a kikelet és a nyár a mezei szorgalmat képviselik - kedvesek neki;

- mégsem ezekkel fogalalkozik, hanem a rossz gazdával - az ősszel, mely viselkedéséből következik a puszta jelenlegi állapota (gondatlan, rossz, elfecséreli).

- A tél leírásával folytatja - negatív festés az eszköze - a vers hangja elégikussá válik:

hiányaiban mutatja be a telet:

- szinte előszámlálja, mi minden hiányzik (juhnyáj, pásztorlegény, madarak, prücsök);

- és ezeket hangjuk eltűnésével mutatja be: (kolomp, síp, dal, harsogó, hegedül).

- Majd kitágítja a képet: nagy távlati képet látunk, melyet két hasonlattal tesz szemléletessé:

- a sík határ a befagyott tenger képzetét kelti,

- majd a fáradt madárként repülő nap képét látjuk (Az alföld - sas!).

És még ennél is közelebb hozza a földhöz a téli természetet:

- a napot lehajolva közelítő öregemberhez hasonlítja.

A vsz. utolsó sora átvezet a következő egységbe (Igy sem igen sokat lát a pusztaságon.)

2. 4-6.vsz.

Az eleve leszűkült, alacsony perspektívát bontja fel alkotóelemeire.

A télen lelassult, bezárt emberi világ életképeit látjuk.

- Az eddig csak allegóriákban, hasonlatokban jelenlévő ember most belép a tájba.

- hiányában van jelen az üres határban, halászkunyhóban, csőszházban, tanyákon, legelőkön

- majd valójában is megjelenik: a házba beszorult ember ® a komótosan pipára gyújtó béres

élete csendes, lelassult, bár itt 7 cselekvésből álló mozdulatsor alakul ki: elveszi, teszi,

megvágja, húz, szipákol, oda-odanéz...

- majd ismét a kinti világba lép: az ember által nem látogatott csárdákat ábrázolja.

Ez a kép ismét messzebb vezeti tekintetünket: utat látunk, melyet a szelek hóval temettek be.

3. 7-9. vsz.

- Az előbbi zárókép dinamikus képek sorát indítja el:

most alulról fölfelé tekint: a természeti elemek kavargása a légben - mint egymással birkózó, egymást kergető pajkos gyerekek.

(Igék, igenevek halmozása adja dinamikáját: uralkodnak, kavarog, nyargal, szikrázó, birkózni.)

- Majd ismét oldalfelé tekint:

a téli alkonyban megjelenik a társadalom számkivetetje: a betyár.

A "háta mögött farkas, feje fölött holló" gondolatpárhuzam egyszerre idézi föl a társ. és a term. zord kegyetlenségét.

- A záróképben a horizont felé nyitja ki a képet:

az alkonyat végén lebukó napról ismét újabb kép jut eszébe:

a nap vörös köre - egy király véres koronája.

A tájleírás politikai tartalommal telítődik az urolsó sorokban.

P. más verseiben el előfordul, hogy a Nap képe összekapcsolódik a vér, az áldozat képével.

Verselése: felező 12-es (aa b/b cc rímképlettel).

Fiktív levél Kerényi Frigyeshez

Téma: egynapi utazás Füzesabonytól Debrecenig.

Szerkezet:

1. Költői kérdéssel indít.

Megjelöli az úticélt, majd visszaemlékezés formájában leírja emlékképeit Debrecenről.

Nem titkolja érzelmeit sem.

Elmélkedés a hírnévről - zárja.

2. Füzesabonytól Poroszlóig

A Tisza áradása ® vadregényes képek sora.

A folyószabályozás gondolata - elmélkedés: a művész és a filiszter.

3. Füred

Az előbbi ember nem lakta, de vadregényes tájjal szemben áll az emberi táj, mely kietlen, üres, kihalt, rideg.

4. Hortobágy - hangnemváltás.

A puszta dicsérete és leírása - gyakori optikaváltásokkal:

- láthatár felé,

- fölfelé a pacsirta dalán,

- az út mentén (tó, tó szélén, mellette, közepén;

- a távolba (gémes kutak),

- a horizontig (látkör peremén - a délibáb).

Elmélkedés a hazaszeretetről és a szerelemről.

5. Megérkezés Debrecenben:

Elmélkedés a hírnévről

Petőfi pályája 1842-ben a népköltészet jegyében indul. A fogadtatása igen kedvező.

Ámi a sikeres kezdet után csalódások érik:

- a konzervatív kritika támadást indít ellene (útszéli, betyár, pórias);

- és személyes csapások is érik (két szerelmi csalódás: Etelka és Berta), illetve aggasztja szülei anyagi gondja;

- ám a válság okai saját művészi elégedetlenségében gyökereznek.

A válság hónapjainak termése a Felhők c. ciklusa.

1846 tavaszára túljut a válságon. Ezt két vers is jelzi:

- Sors, nyiss nekem tért! - két kulcsszava: az emberiség és a cselekvési vágy;

- Levél Várady Antalhoz c. episztola pedig a világforradalom és az elkövetkező világszabadság vízióját idézi.

A megsejtett világforradalom vízióját az Egy gondolat bánt engemet c. költeménye jeleníti meg.

Keletkezése:

1846 végén írta, szilveszteri vers. Az esztendő utolsó napján eltöpreng a jövőről.

Látomásvers, a műfaja: rapszódia.

-Csapongó, változó ritmika jellemzi,

- hangulatok, érzelmek áradak (elégikus, szenvedélyes, szentimentális).

1.) A vers két kulcsszava: a világszabadság és a halál:

a világszabadságért folyó küzdelmben a költő a hősi harcot és a halált is vállalja.

2.) Kompozíciója: 3 részből áll.

- 1-12. sor: Témája: a halál.

Kétféle halál lehetőségét állítja szembe egymással:

1-8.sor:

lassú, hétköznapi,

metaforái: a féreg rágta lassan pusztuló virág,

üres szobában álló lassan elégő gyertyaszál;

ezeket elutasítja: negatív töltésű szavak;

kétszeres tiltó felkiáltás.

9-12. sor:

az előző statikus képekkel szemben álló halál víziója;

dinamikus, gyors, erőszakos halálfajtákat mutat be:

- villám sújtotta fa;

- vihar kicsavarta fa;

- mennydörgés ledöntötte szikla.

Az igenlő felszólítások nyomatékosítják vágyait (Legyek...,Legyek...)

- 13-30.sor

Ennek a szerkezeti résznek a 18 sora egyetlen hömpölygő feltételes összetett mondat.

Témája: a világ népeinek ütközete a szabadságért, melyben a költő az életét adja.

- Az első 13 sor a feltételeket bontja ki: mikor szeretne ő meghalni.

A hegyi táj eltűnik, egy óriási síkság látomása jelenik meg;

mely egy harcmező, ahol a világ minden szolga népe elfér;

ezek felsorakozva indulnak a világszabadságot kivívni.

- A szerkezeti rész 2. fele a főmondat.

Alapgondolata annak a vágynak a megfogalmazása, hogy ő is a csatamezőn szeretne lenni (ott..., ott...,), sőt sokkal tovább megy, mert életét szeretné áldozni ebben a csatában.

Ez a 10 sor a vers érzelmi csúcspontja: itt teljes. be az életáldozat.

A hangokkal (harsog, kiáltás, acél zörej, ágyúdörej), dinamikus mozgásokkal (a jambikus sorokat itt anapestusok gyorsítják) és a színekkel ( főként a vörös ) válik a jelenet képszerűvé.

- A 3. szerk.részben (31-36.sor) hangnemváltással folytatódik:

a csatazajt felváltja az ünnepélyes, lassú gyászzene,

a vörös színt a fekete,

a verszene is megváltozik: a jambusokat spondeusok lassítják.

A harcmezőn elesettek temetésének látomása zárja a verset.

A rapszódiát a vers legfőbb gondolatával (világszabadság) jelszavával fejezi be.

Ez a verszárlat, mely szerint az utókor kegyelettel ápolja az elesett hősök emlékeit, jellegzetesen petőfis (Nemzeti dal, A XIX.sz. költői)

Az emberiség jövőjéért vállalt feladat foglalkoztatta Petőfit A XIX.sz. költői c. versében. E versben Petőfi azonosul azzal a romantikus költő-apostol eszménnyel, mely V. Hugótól Kisfaludy közvetítésével került irodalmunkba. Eszerint a költő Isten küldötte, lángoszlop, kinek kötelessége a népet elvezetni a Kánaánba, az igéret földjére.

Ezt a feltételes jövőképet 3 metaforával írja le a vers utolsó előtti versszakában:

- a bőségkosár jelenti az általános jólétet,

- a jog asztala - a jogegyenlőséget,

- a szellem napvilága - a műveltség általánossá válását.

Szerkezet:

1.) Az 1-4. vsz.-ban kétféle költői magatartást állít szembe egymással:

az igazi költőkét és a hamis prófétákét

- tiltással emeli ki (Ne fogjon...) a feladat rendkívüliségét;

- a költő feladat nem egyszerű: mert nem saját magukról kell dalolniuk (húr, lant,pengetés);

és mert feladata roppant nagy és felelősségteljes ® biblikus párhuzammal fejti ki:

mint hajdan Mózes a zsidókat a Kánaán felé - úgy most a költők a népet minden körülmény között a jobb jövő felé; (tűzön-vízen át)

- ezekkel állítja ellentétbe az álpróféták magatartását - hangja átkozódó, felháborodott:

művészetük öncélú, magatartásuk: gyáva, rest, megalkuvó, nem ismerik fel a nép igazi érdekeit.

2.) Az utópikus és feltételes jövőkép látomása után megváltozik a hang a vers zárlatában:

az eddigi kérlelhetetlenség szentimentalizmussá alakul:

az Egy gondolathoz hasonlóan egy temetési jelenetet látunk, ahol az utókor lerója háláját a feladatát teljesített költő-vezérnek.

Az 1847-ben megjelent Petőfi-kötet ezekkel a sorokkal indul:

"Szabadság, Szerelem!

E kettő kell nekem.

Szerelmemért föláldozom

Az életet,

Szabadságért föláldozom

Szerelmemet."

Ebben a 6 sorban P. új programot fogalmaz meg:

egyfelől: a romantikus korszellem gondolat sűrűsödik a "szabadság,szerelem" jelszóban ®

kifejeződik benne a személyiség teljességvágya: a harmonikus emberi lét elérése.

másfelől: a köz- és magánember egysége.

Ez a gondolat áthatja még hitvesi-szerelmi költészetét is, mint azt látjuk a Beszél a fákkal...c. versében, melyet nászútjukon írt az asszonyhoz.

Szerelmük szenvedélyes és szertelen volt: bizakodás és csüggedés hullámzása jellemzi (Reszket a bokor),míg meg nem tartják az esküvőt 1847 őszén. Nászútra Koltóra utaztak. Itt keletkezett a világirod. egyik legszebb szerelmes verse: a Szepteber végén, valamint a történetfilozófiai eszmefuttatást tartalmazó Beszél a fákkal c verse.

- műfaji szempontból is: dal, elégia, rapszódia;

- versformában is: magyaros, rímes és rímtelen időmértékes.

Újdonságuk: a közvetlen, őszinte hang, nincs bennük finomkodó álszemérem, modorosság. Petőfi teremti meg irodalmunkban a hitvesi szerelmi költészetet.

1. 1846 novemberében kapcsolatuk éppen válságban volt. P. búcsúversnek szánja, ám sorsfordító verssé válik ® eljut Júliához, és ő válaszol a 3. vsz. elköszönésére: "Ezerszer. Júlia"

2. Minden vsz. 1-1 természeti képpel kezdődik - ezek állnak párhuzamban az érzelmi tartalommal:

reszket a bokor - madárka rászáll reszket a lelkem - Júlia eszembe jut

áradó Duna érzelmek áradása a szívben

a múltban: meleg nyár a jelenben: hideg tél

együttlét, szerelem elválás, boldogtalanság

3. A vszakok 5-8. sora 1-1 vallomás, 1-1 túlzássor.

Júlia a világ legdrágább kincse,

szerelme iránta határtalan

minden jót kíván neki.

4. Eszközei: párhuzam-ellentétek, túlzások, költői kérdés, metaforák(virág, madár).

5. Műfaja: dal.